A hatszögletű dió előállításához felhasznált szénacél fokozottan befolyásolja teljesítményüket mind a nagy stressz, mind a korrozív környezetben.
1. Mechanikai tulajdonságok (szakítószilárdság és keménység)
A magasabb fokú szénacél (például AISI 1045, AISI 1060) jobb szakítószilárdsággal és keménységgel rendelkezik az alacsonyabb fokozathoz képest (például AISI 1018). Ez azt jelenti, hogy a magasabb fokú diófélék képesek ellenállni a magasabb terhelési erőknek deformáció vagy meghibásodás nélkül, így alkalmassá teszik őket a nagy stressz környezetre.
A szakítószilárdság különösen fontos azokban az alkalmazásokban, ahol az anyáknak nehéz gépeket, autóalkatrészeket vagy szerkezeti alkatrészeket kell biztosítaniuk, amelyek dinamikus vagy statikus terhelést tapasztalnak. Nagy stressz környezetben a magasabb fokú acélból álló diófélék jobb ellenállást biztosítanak a nyújtó vagy nyírási erőkkel szemben.
A keménység hozzájárul a Szén acél hatszög anya A kopással és a deformációval szembeni ellenállás nagynyomású körülmények között, biztosítva, hogy az anyák biztonságosan rögzítsék, anélkül, hogy veszélyeztetnék alakjukat vagy integritásukat.
2. Fáradtság ellenállás
A fáradtság -ellenállás arra utal, hogy az anyag képes -e ellenállni az ismételt betöltési ciklusoknak hiba nélkül. A magasabb fokú szénacél általában jobb fáradtság-ellenállást kínál, ami elengedhetetlen az alkalmazásoknál, ahol a hatszögletű diófélék ismétlődő feszültségeknek vagy rezgéseknek vannak kitéve (például motorokban, szállítószalagokban vagy nagy ipari gépekben).
Az alacsonyabb fokú szén-acélok hajlamosabbak a fáradtság meghibásodására ciklikus terhelés esetén, mivel kevésbé képesek ellenállni a repedések kezdeményezésének és az idő múlásával.
3. Korrózióállóság
Noha a szénacél általában hajlamos a korrózióra, az osztály befolyásolhatja annak képességét, hogy ellenálljon a korrozív környezetnek.
Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású acélok (például AISI 1018) hajlamosabbak a rozsdásodásra, különösen akkor, ha nedvesség, vegyi anyagok vagy durva időjárási viszonyok vannak kitéve. Ilyen környezetben ezeknek a dióféléknek további bevonatot (például cink -bevonást, galvanizációt vagy porbevonatot) lehet szükségük a korrózió elleni védelem érdekében.
A magas szén-dioxid-kibocsátású acélok (például AISI 1045 vagy 1060) ellenállóbbak lehetnek, de még mindig szükség van védő bevonatokra vagy hőkezelésre a korrózióval szembeni rezisztencia javítása érdekében, mivel a széntartalom jobban reagálhat a környezeti tényezőkre.
A hővel kezelt vagy ötvözött szén acél (például a 4140 acél, amely krómot és molibdént tartalmaz) javított korrózióállóságot biztosíthat bizonyos ipari környezetekben, bár továbbra is rendkívül korrozív környezetben (például tengeri vagy kémiai feldolgozási környezetben) bevonatokra van szükség.
4. ütésállóság
A magasabb fokú szén-dioxid-acélok általában jobb ütésállósággal rendelkeznek, vagyis repedések nélkül képesek elnyelni a sokkokat vagy a hirtelen erőket. Azokban az alkalmazásokban, ahol a hexagon anyák sokkterhelésnek vannak kitéve (például a rezgésekre vagy ütésekre hajlamos gépek), a magasabb fokú acél biztosítja, hogy az anyák megőrizzék integritásukat, és nem buknak meg nagy hatású körülmények között.
Az alacsonyabb fokú acélok törékeny törési tendenciával rendelkezhetnek, ha hirtelen ütéseknek vagy alacsony hőmérsékleteknek vannak kitéve, így ezek nem képesek bizonyos nagy stressz-alkalmazásokra.
5. Hőállóság
A magasabb fokú szén acélok általában jobb hőállóságot kínálnak, ami kritikus jelentőségű a magas hőmérsékletű környezetben, például motorokban, ipari kemencékben vagy űrrepülésben. Ilyen környezetben a hatszögletű diófélék ki vannak téve a megemelt hőmérsékleteknek, amelyek meglágyíthatják és gyengítik az alacsonyabb fokú anyagokat.
A hővel kezelt, magas szén-dioxid-kibocsátású acélok magasabb hőmérsékleten fenntarthatják szerkezeti integritásukat, megakadályozva a korai kopást vagy a kudarcot hő-indukált stressz alatt. Ugyanakkor az ötvöző elemek (mint például a króm vagy a molibdén) jelenléte a nagy szilárdságú szén acélokban egyidejűleg javíthatja a hőállóságot és a korrózióállóságot.
6. A rugalmasság és a malleabilitás
Az alacsonyabb fokú szénacél hajlamosabb és formázhatóbb, lehetővé téve, hogy kissé deformálódjon terhelés alatt. Ez a tulajdonság előnyös lehet azokban az alkalmazásokban, ahol az enyhe deformáció elősegíti az anyát, hogy repedés nélkül elnyelje a sokkot vagy a rezgést.
Nagy stressz környezetben azonban, ahol pontos toleranciákra és szilárdságra van szükség (például precíziós gépekben vagy szerkezeti alkalmazásokban), a magasabb fokú szénacél gyakran előnyös a jobb szilárdság és a terhelés alatt álló kevesebb deformáció érdekében.
7. Költség vs. teljesítmény
A magasabb fokú szén-acélok általában többet fizetnek a hozzáadott ötvöző elemek vagy további hőkezelések miatt. Ezért a fokozat megválasztásának az alkalmazás sajátos igényein kell alapulnia, kiegyensúlyozva a költséghatékonyságot a szükséges teljesítményjellemzőkkel. Például a nem kritikus alkalmazásokban elegendő lehet az alacsonyabb fokú szénacél, de nagy stressz- vagy korrozív környezetben a magasabb fokú acélba történő beruházás nagyobb megbízhatóságot és hosszú élettartamot biztosít.
