A szénacél csavarok rossz korrózióállósággal bírnak, mivel a szénacél lényegében hajlamos az oxidációra, és gyorsan rozsdásodnak, ha levegő, nedvesség vagy korrozív környezetnek vannak kitéve. A szénacél csavarok korrózióállóságának javítása érdekében a csavarok felületéhez gyakran védőréteget adnak a különféle felületi kezelési technikákon keresztül. Ezek a kezelések nemcsak lelassítják a csavarok korróziós folyamatát, hanem javítják azok mechanikai tulajdonságait és esztétikáját is.
A galvanizálás a leggyakoribb korrózióellenes kezelés szénacél csavarok - Megakadályozza a rozsdát azáltal, hogy a csavar felületét egy cinkréteggel takarja el, hogy megakadályozzák a vas elem oxigénnel és nedvességet a levegőben. A cink áldozati anódként működik, és még akkor is, ha a csavar felületén lévő bevonat egy része megsérül, a cink továbbra is előnyösen oxidálódik az alapul szolgáló acél védelme érdekében.
Helyezze a szénacél csavart egy cink -sókot tartalmazó oldatba, és tegye egy cinkréteget a csavar felületére egy elektrolitikus reakción keresztül. Ez a módszer egyszerűen működik és alacsony költségek, de a bevonat vékony és beltéri használatra alkalmas. Merítse el a csavart olvadt cink -folyadékba, hogy vastagabb cinkréteget képezzen. A forró horganyzás jobb korrózióállósággal rendelkezik, mint a galvanizálás, és alkalmas kültéri vagy durva környezetre.
A nikkel és a króm kiváló korrózióállósággal és dekoratív tulajdonságokkal rendelkezik. A nikkel -bevonat és a króm bevonat sűrű fém védőréteget képezhet a csavar felületén, hogy megakadályozzák a mögöttes acél érintkezését a korrozív anyagokhoz. Ugyanakkor a nikkel és a króm bevonatú rétegek nagy keménysége javíthatja a csavarok kopásállóságát és tartósságát.
A csavarokat nikkel -sókot tartalmazó elektrolitba helyezzük, és a nikkelréteget a csavarok felületére helyezik el elektromos áram segítségével. A nikkel-borító réteg sima és fényes, jó korrózióellenes és antioxidáció hatásai. A nikkel -bevonat -eljáráshoz hasonlóan a króm bevonatát elsősorban ipari és dekorációs igényekhez használják. A krómréteg nemcsak korrózióálló, hanem jó teljesítményt tart fenn a magas hőmérsékleten és a durva környezetben is.
A foszfatáció egy kémiai konverziós kezelés, amely alapvető korrózióvédelmet nyújt, szilárd foszfátfóliát képezve a csavar felületén. A foszfátfilm képes felszívni a kenőolajat vagy a festéket, tovább javítva a korrózióellenes képességet és a csavar kenési hatását.
A csavarokat foszfátokat tartalmazó savas oldatba merítik, kémiai reakció következik be, és a felületen mikroporózus szerkezetű foszfátfilm képződik. Maga a foszfátréteg nem rendelkezik erős korrózióállósággal, de az általános korrózióellenes hatás javítható a későbbi festékkel, bevonattal vagy kenőolajkezeléssel.
A Dacromet egy szervetlen bevonat cink és alumínium alapján. Erős korrózióállósággal rendelkezik, és ellenáll a korrózió eróziójának durva környezetben. A hagyományos cink-bevonathoz képest a dacromet bevonat vékonyabb, de a korrózióellenes hatás jobb, mint a szokásos galvanizálás.
A csavart egy cink- és alumínium részecskéket tartalmazó oldatba merítik, majd magas hőmérsékleten gyógyítják, hogy sűrű bevonatot képezzenek. Ez a bevonat nemcsak jó korrózióállósággal rendelkezik, hanem magas hőmérsékleti ellenállással, kémiai ellenállással, jó tapadással és szilárdsággal is.
A szénacél csavarokat különféle felszíni kezelési technológiákon keresztül kell javítani, mivel a korrózióállóság hiánya hiánya van. A közös felületkezelési módszerek közé tartozik a galvanizálás, a nikkel vagy a króm bevonat, a foszfát, a dacromet bevonat, a fekete -oxidkezelés és a spray -bevonat. Mindegyik módszernek megvan a maga egyedi előnyei, és mely kezelési módszer a csavar konkrét alkalmazási környezetétől és a korrózióállóság követelményeitől függ.
